Angel of Dreams

Fényben élve - előre, a jövőbe nézve...

Elröppent fél év, és nem is jártam erre. Annyi minden történik velem, mégis úgy érzem, mintha nem történne semmi. Sodródom.

2010.12.19. Vasárnap 19:00

Papp László Budapest Sportaréna

Az első album megjelenésének 30. évfordulóját ünneplő zenekar az Arénába várja most a rajongóit, ahol az elmúlt 30 év dalai hangzanak majd el.

Az EDDA Művek 30 évvel ezelőtt jelentette meg első nagylemezét és lépett arra az útra, melynek során a magyar rockzenei élet MEGHATÁROZÓ zenekarává nőtte ki magát. 30 év, 30 album, megszámlálhatatlanul sok fellépés, megannyi helyszínen. Elérkezve az év végére a zenekar méltó módon szeretné meg ünnepelni, ezt a magyar Rock történelmi eseményt egy fergeteges koncert keretében, a Papp László Budapest Sportarénában. Várunk téged is, hogy együtt tegyük felejthetetlenné ezt a varázslatos estét. Jegyek kaphatók a Concert & Media jegyirodáiban (info: 061-222-1313), a Libri Könyvesboltokban, az összes ismert jegypénztárban és a helyszínen. Internetes jegyrendelés: www.jegyelado.hu Ne feledd: „EGYÜTT, ÍGY JÓ…”

Ez van.

26 éves lettem.

Nem is tudom.

Nem tudom, mit kellene éreznem.

Olyan, mintha a semmi szélén lebegnék.

Nem jó, de nem is rossz. csak úgy vagyok.

Elvagyok...

Persze ez a nap más, mint a többi, ezt Te is jól tudod...

De a nap ugyanúgy kelt fel, és a hold se nagyon változott.

DE nem volt rossz ez a nap.

Mosolyogtam, nevettem, kocsikáztam, ajándékot kaptam, felköszöntöttek, a kedvenc pezsgőmet ittam...

És nem éreztem magam egyedül. Egyetlen percig sem. És ez most nagyon sokat jelent nekem.

Már tudom értékelni a kis dolgokat is.

A 26 (huszonhat) a 25  és 27 között található természetes szám.

A periódusos rendszer 26. eleme a vas.

Tulajdonságok:
Tőszám:     26 (huszonhat)
Sorszám:     26. (huszonhatodik)
Kanonikus alak:     2 · 13
Osztók:     1, 2, 13, 26
Római szám:     XXVI
Bináris alak:     11010
Hexadecimális alak:     1A
Normálalak:     2,6 · 101

Számelméleti függvények eredményei:
Euler-függvény:     12
Möbius-függvény:     1
Mertens-függvény:     −1

Párhuzamos Biblia/Máté evangéliuma/26. rész:
26. Mialatt ettek, Jézus fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte s íly szóval adta oda a tanítványoknak: “Fogjátok, egyétek, ez az én testem!”

Akik az én nevemet viselik:

Kovács Annamária magyar operaénekesnő (alt)

Kovács Annamária modell

Dr. Kovács Annamária plasztikai sebész

Szentirmainé Kovács Annamária Dr. egyetemi docens

Kovács Annamária csellista, a Varietas Delectat Kvartett tagja

Románné Kovács Annamária ebtenyésztő

Zelényiné dr.Kovács Annamária a Budapesti Corvinus Egyetem Alkalmazott Nyelvészeti Kutató és Továbbképző Központjának vezetője

Tóthné Kovács Annamária futó

Kovács Annamária versenytáncos

Fürediné Kovács Annamária, tanszéki mérnök - Szent István Egyetem, Marketing Intézet

Kovács Annamária könyvtári asszisztens

Kovács Annamária bábszínházi öltöztető

Kovács Annamária műkörmös

Bankóné Kovács Annamária osztályfőnök

Kovács Annamária mozgás terapeuta

és még sokan mások

E nap történései:

VIII. Debreceni Országos Tárlat

The Unforgettable Fire Tour (2nd leg)(Dec 01 1984 to Jan 05 1985)
U2 - 1984.12.02 - Worcester [128] [Album Art]

Nemzeti bajnokság, 83. szezon - 1984-85
1984.12.02.    MTK-VM - Haladás    1-1
1984.12.02.    Csepel - Pécsi MSC    1-0
1984.12.02.    Videoton - Eger    3-1

Real Madrid - Real Sociedad    1-1

Eme nap szülöttei:

Máté Péter - focista

Rácz Anita - kézilabdázó

Kiss Ramóna - színésznő

Dj Feel - lemezlovas

Kovács Annamária - AoD

96.

A HUSZONHATODIK ÉV

Búcsúzunk, édes kétségbeesésem?
Mindig búcsúzunk ! Valami selyem,
valami hűvösség a szívemen,
valami béke vagy már . alig érzem
fájónak ezt a fájdalmat : becézem,
hisz már rég csak általa vagy velem,
s szomorúan bár, mégis édesen
meg-megismétled, amit veled éltem
e tündér földön : teleröpködöd
múltunk éveit, a huszonötöt,
s ezt, a huszonhatodikat, örök
búcsúm, te, társam, halott útitárs :
tárt szívemben mindig itthon találsz,
és akárhogy fáj, vigasz, hogy te fájsz.

80.

KÁR VOLT, VAGY MEGÉRTE?

Hang suttog : ,,Bűnben s ezen a napon
lettem, huszonöt éve, az övé.
Ez még átsajog. Hogy fejfám fölé
hajlik-e néha, nem látom-tudom.
Sok év alatt sok gyönyör s fájdalom
vezette utam e mély ágy felé.
Föld -s deszka - vért zárult szívem köré,
Nem vagyok : általa gondolkozom.
Emléke vagyok ! Ahogy az a nap
kiszolgáltatott, úgy kezébe ad
- sőt jobban - e sír; de csak pillanat
jut már neki is, hogy kezdetre-végre
gondolva, s ha tud még törődni véle,
döntsön . . . Óh, dönts hát : Kár volt?
Vagy megérte?"

A kísértésről

Mindig, mikor megérkezik és szól hozzád
a kísértés, mely barátságot, szenvedélyt,
bizalmasságot, kötést ígér, tudjad:
az anyag, melyből az ilyen kötés készül,
romlandó, mert emberi anyag.
Ami ma eskü, holnap nyűg,
ami ma szenvedély és vágy,
holnap érthetetlen és torz emlék,
ami ma hűség, holnap szomorú kötelesség.
Hasztalan mosolyog, ígér, reménykedik a kísértés.
Hasztalan él halálig szívedben a vágy,
teljesen és bizalommal megosztani
az élet magányát valakivel.
Nincs módod erre, mert ember vagy.
Mindig tudjad ezt.

Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap-nap után. Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk, akkor a végén életünk részévé válnak. És ha az életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk az elképzelésük szerint, megharagszanak. Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek ők maguk.

“Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. Ez az emlék didergésre késztet.

Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni.”

Késő ősz

Aranyszegélyű fellegek
között szállnak a vadludak.
Alkonyul,-látni sem lehet
őket, csak hangjukat
hallani.
Nincsen már hegedűs tücsök,
csak kósza eső van, ami
csipeg-csöpög a fű között.
Ezüstös dér, vagy ropogó
hóharmat lesz reggelre itt.
A vetésekre takaró,
bizony az kell kikeletig.
A fának ködszakálla van,
Meglengetik a szelek,
s így hajtogatja hasztalan,
hogy esik, szédül lefele
utolsó
ágrólszakadt levele.

“A biztonság többnyire csupán egy babonának tekinthető, mivel a természetben soha sem fordul elő, és az emberek életében sem tapasztalható. Hosszú távon a veszélyt elkerülni semmivel sem biztonságosabb, mint szembefordulni vele. Az élet egy merész vállalkozás, vagy egy nagy semmi.” (Helen Keller)

“Egyik fő gondunk, hogy nagyon kevés embernek van saját élete. Mindenünket másodkézből kapjuk, még az érzelmeinket is. Sok esetben másodkézből szerzett információ alapján létezünk. Elfogadjuk bizalommal, amit az orvos, a tudós, a termelő mond. Ez nekem nem tetszik. Mégis el kell fogadnom, mert tudják azt, amiben én tudatlan vagyok. Ha más szavait hiszem el vesém állapotáról, a koleszterin hatásáról vagy a csirkenevelésről, az még csak hagyján. Ám az élet célja, értelme vagy a halál esetében nem elégszem meg más véleményével. Használt hittel nem hihetek másodkézből kapott Istenben. Ha valóban élni akarok, saját, személyes információra van szükségem.” (Alan Jones)

“A felnőtt ember arca sohasem lehet olyan őszinte, mint a kisgyermeké, éppen azért, mert a világ tükörrendszerében kialakult az egója, s innen kezdve – anélkül, hogy ezt észrevenné – tudathasadásos állapotban él; nem akkor mosolyog, amikor kívül, nem akkor ásít, sír, unatkozik, gyűlöl, tombol, szeret, követel, vagy közönyös kívül, mint belül. És ez nem csupán akkor van, ha mások is ott vannak, akkor is, ha nincs ott senki. A kifelé nézés és a kifelé élés az ego legerősebb pillantása: ő maga is tükrökből állt össze, s örökké e tükröknek akar megfelelni. Igazi arcát csak akkor mutatja az ember, ha önfeledtté válik. Ha dühében kiborul, ha végső kétségbeesésében felzokog, ha fájdalmában felüvölt, vagy valami ellenálhatatlan kényszernek engedelmeskedve, hangosan röhögni kezd. Mindig akkor, ha túlcsordul a pohár – ha az ego hatalma megtörik.”
(Müller Péter: Boldogság)

“Hinni – mégpedig olyan mélységesen, hogy az irányítsa a gondolatainkat – meglehetősen nehéz. Szellemi fegyelmet igényel. Önfeláldozást igényel. Teljes odaadást igényel. A hit nemcsak valami felszínes dolog az agyunkban. Nemcsak holmi sekélyes meggyőződés szavakba öntése.” (Norman Vincent Peale: Hit)

“Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

75.

NOVEMBER

Az ősz legutolsó virágait
szedem. November siratja magát.
Sárban gázolok a dúlt réten át,
s mintegy válaszként bennem is esik.
S ez így lesz most már mindig, mindig így.
Most lettem öreg, céltalan a vágy.
Gördülne elém az egész világ,
nem jutnék benne, csak a sírodig.
Apró csillagok, kék s arany szemek,
szerények, fakók, ismeretlenek
gyűlnek csokromba, szerényebbeket
már te se kívánhatnál. Gondolatban,
míg szedtem, te kísértél, szép halottam,
s most árván nézem őket : kinek adjam?

1984.10.17., Rotterdam: Hollandia-Magyarország 1-2 (1-1) - vb-selejtező
magyar gólszerzők: Détári, Esterházy

Csak egy lány vagyok... aki itt áll egy fiú előtt... és arra kéri, szeresse őt.